6.fejezet

Vivi megmondta, hogy fejit kell ide írnom.-..én meg feltettem ezt, tudom, csak lusta vok, mert még mindig nem fejeztem be a 13.fejit, azért nem lett feltéveXD Remélem tetszik, és kapok pár komit:) Ja és ezt a fejit Vivinek küldöm, mert ő akarta hogy feltegyem;)

Mikor kinyitottam 2 fiú állt előttem.
- Helló. Miben segíthetek? – kérdeztem.
- Helló! Taylor vagyok, ő pedig az öcsém Adam. Te biztos Vanessa vagy. – honnan tudja a nevem?
- Bocs, de honnan tudod a nevem, és mit akartok itt?
- Szóval még titkolóznak. – kezdte a kisebbik. Ha jól emlékszem Adam.
- Figyeljetek, nem tudom kik vagytok, de itt nem beszélhetjük meg.
- Rendben, öltözz fel, és indulunk. Beülünk az egyik kávézóba. – mondta Tay.
- Oké. – felmentem a szobánkba, és már kutattam is a megfelelő ruha után. A szemem egy lila ruhán akadt meg, ezért azt vettem fel. Felkaptam egy fehér cicanacit alá, és már készen is voltam.
- Kellan. Majd jövök, most el kell mennem. Te meg kelj fel, mert Ashley hívott, hogy még ma találkozzatok, szóval vissza kéne hívnod. Kellan munkatársai közül csak Ashleyt ismerem, de Kellan megígérte, hogy egy hónap múlva, mikor a legtöbb barátja idejön Rómába, bemutat nekik.
- Rendben, édes. De hova mész?
- Majd később elmondom. – azt mégsem mondhattam neki, hogy 2 vadidegen sráccal megyek el.
- Oké, kicsim. Vigyázz magadra. – majd megcsókolt.
- Mehetünk. – rohantam le Taylorhoz és Adamhez.
- Oké. Pattanj fel. – mutatott a motorjára Adam.
- Szuper. Már rég motoroztam. – mosolyogtam. Úgy tíz perces utazás után, elértünk egy kávézóhoz. Meghitt, hangulatos kis helység volt.
- Sziasztok! - jött oda egy velem egykorú lány. Belekarolt Taylorba, és megcsókolta. Szóval ők együtt vannak.
- Linda, ő itt Vanessa, Vanessa ő itt Linda.
- Örülök. – mondta.
- Szintúgy. De kérlek, szólíts csak Nessie-nek.
- Rendben. Gondolom, kell egy asztal.
- Igen.
- Gyertek, ott a sarokban pont jó lesz szerintem. – odavezetett minket, majd mikor leültünk elment.
- Szóval akkor. Honnan tudtátok a nevem?
- Apától. – mondta egyszerűen Tay.
- De én nem ismerem az apátok.
- Nagyon is ismered.
- Na jó, most már semmit sem értek.
- Mielőtt megszülettetek volna Elizabeth-tel…
- Honnan tudod a tesóm nevét??
- Ha nem vágsz közbe elmondjuk. – dorgált meg Adam.
- Tehát mielőtt megszülettetek volna, azelőtt 2 évvel születtem én. Ugyan azok a szüleink, mint nektek. Aztán megszülettetek ti. Majd rá 2 évre pedig Adam. De aztán megromlott a viszony szüleink között, és úgy döntöttek, hogy elválnak. Anya kitalálta, hogy apáé vagyunk mi, ti pedig maradtok nála. De a helyzetet még tovább bonyolította, mert kijelentette, hogy nem akarja, hogy mi valaha tudomást szerezzünk egymásról. Persze apa elmondta nekünk, de úgy látszik anya betartotta azt, amit szeretett volna. – én már zokogtam. Mihelyst a mondani valója végére ért, én felpattantam, és rohantam ki. De a fiúk gyorsabbak voltak, és pár lépés után, a kezemet elkapták és visszarántottak. Rájuk nem haragudtam. Anyu viszont igen. Nagyon. Adam mellkasára dőlve sírtam, míg a csitítgatott.
- Sajnálom, nem kellett volna….így kiakadnom. – mondtam.
- Megértünk. Szerintem még ne menj haza. Szeretnélek jobban megismerni. – szólt Taylor, aki időközben leadta a „rendelést” Lindának. – Mindjárt hozza Linda a teákat.
- Rendben. – egyeztünk bele Adammel egyszerre.
- Mesélsz magadról? – kérdezte Ad.
- Mit szeretnétek tudni?
- Mindent. – mondták egyszerre.

Ezt a ruhát vette fel Nessa, amikor elment a fiúkkal:)

Képek a házról:)

a ház kívülről:)
fürdőszoba1
fürdőszoba2
szauna
jakuzzi
beltéri medence
George( a lányok apja) hálója
konyha

nappali
Gardrób (Nessának és Liznek is van egy-egy, de ugyanolyan a kettő)
Nessa (és Kellan)szobája
Liz szobája

Pár feji múlva még fel fog kerülni két kép ebből a házból, meg még később lesznek máshonnan is képek:) De többet nem árulok el, mert aztán rájönnétek mindenre;)

puszii^^

5.fejezet

Bocsi a késésért, de nem volt kedvem írni (meg időm se). De most felteszem, és nemsokára jön a kövi... nem igérem, mert bármi közbe jöhet, de próbálkozom majd:)

Reggel a vezetékes telefon hangjára ébredtem. Letrappoltam a lépcsőn, mert még mindenki aludt, szóval most biztos felkelnek. Felvettem a kagylót, de nem szóltam bele.
- Apa? Te vagy az? – kérdezte egy férfihang.
- Szerintem téves. – mondtam.
- George Smith ott van valahol a közelben? – folytatta a beszélgetést.
- Igen. De ki vagy? – ilyen nincs. Hirtelen felhív egy srác hogy az apját keresi, aki mellesleg az én apám.
- Mondom George gyereke, de ha nem ér rá akkor majd máskor hívom. Viszlát. – letette, választ sem várva. Jobb lesz, ha nem említem meg apunak. Csak kiakadna, hogy milyen emberek vannak. Visszamentem a szobámba, visszafeküdtem Kellan mellé, de nem aludtam el. Úgy 11 körül újra megszólalt a vezetékes.
- Igen? – hallottam apa nyúzott hangját.
- ….
- Most nem jó, Taylor. A lányok itt vannak. Tudod, hogy szeretlek, és várom hogy haza gyertek, de Vanessa ideköltözött így nem tudlak olyan gyakran látni.
- ….
- Tudom, egyszer el kell mondani nekik, de anyátok nem hagyja.
- …
- Belül őt is nyomasztja, hogy nem ismer titeket.
- …
- Igen, ő akarta így. Találkozzunk hétfőn délben a szokásos kávézóban. Ott mindent megbeszélünk, de a lányok mindjárt felkelnek.
- …
- Szia.- ki a fene az a Taylor??? És mit akar?? Beszélnem kell apával. Álltam volna fel az ágyról, de Kellan visszahúzott.
- Mi az édes?? Hány óra van?- kérdezte kómásan.
- Jó reggelt kicsim. Úgy 11 lehet.
- Fel kéne kelni, igaz? – ilyenkor olyan, mint egy ovis. Nagyon ari.
- Nem ártana. Lemegyek, és csinálok kávét, úgy 10 perc múlva gyere le.
- Oké szívem, de először adj egy csókot. – odamentem, és gyors csókot leheltem ajkaira. Mikor elszakadtunk egymástól, indultam is le. Jól sejtettem… Apa már lent volt, Lisa pedig aludt. Jellemző rá. De hoppá. Neki fel kell kelnie, mert este indul a gépe. Tegnap este úgy dönött, hogy ma hazamegy. A munkahelyén az egyik kollegája megbetegedett és neki kell beugrania helyette. Berobogtam a szobájába, felkapcsoltam a nagyvillanyt, aminek hatására, fel is ébred. Mielőtt hozzám vágta volna a párnáját én lementem.
- Jó reggelt kicsim. – mondta, majd belekortyolt a kávéjába. – Nem tudtam, hogyan isszátok, szóval nem csináltam.
- Jó reggelt. Nem baj, majd én meg csinálom. – apa mindig gondoskodni akar mindenről, de valahogy nem sikerül neki.
- Ha elmondod, holnap már meg tudom csinálni.
- Nem vagyunk már kicsik, apu. Meg tudjuk csinálni mi is.
- Rendben. – hajtotta le a fejét. – Csak gondoltam jobb lenne, ha nem kellene reggel szenvedned vele.
- Jól van. Kellan feketén issza, Lizzie sok tejjel, 2 cukorral, én pedig kevés tejjel és 1 cukorral. – adtam be a derekam.
- Köszönöm.
- Apu. Kérdezhetek valamit?
- Persze kicsim.
- Ki az a Taylor? – tértem a lényegre.
- Öööö.. Ő egy munkatársam. – hazudik. Ismerem annyira, hogy tudjam, mikor hazudik.
- Persze, és azért mondta, hogy beszélni akar apával?
- Anyád ki fog herélni, ha elmondom az igazat.
- Ha nem mondod el, én elmegyek innen. Nem haza, mert ott anyu titkolózik, de el innen, az biztos. – még folytattam volna, de kopogtak az ajtón.
- Majd én kinyitom. –indultam az ajtó felé.

Díj=)

Köszönöm a díjat Vivinek:)

1.Köszönd meg.
2.Rakd ki a blogodba.
3.Írj magadról három dolgot.
4.Add tovább legalább három embernek.
5.Hagy üzenetet mindenkinél akinek tovább adtad.

3. - 8 éve néptáncolok
- idén jöttem rá, hogy már nem annyira szeretek néptáncolni, és elkezdtem salsázni, amit nagyon imádok:)
- mindenem a zene, a barátok, és a bulik:)

4. Vivika95 : http://vivika95-moonlight.blogspot.com/
Zitcci: http://anotherday-zitcci.blogspot.com/
Vivika95: http://teliholdfenye.blogspot.com/
Tudom nem kéne Vivika95-nek két blogjára is díjat adnom, de nem tudtam választani a két sztori közül, és különben is, MEGÉRDEMLI!! Ugyan úgy mint Zitcci

4.fejezet

Na itt a 4.feji, nagy nehezen meghoztam nektek, bár eddig csak lusta voltam feltennixD Amikor megírom a 13.fejit, felteszem az 5.et is.


Odafent megmutattam Kellan-nek a szobánkat, hisz mégsem aludhatunk külön… A felső emeleten volt Lizzie szobája egy fürdővel, gardróbbal, az én szobám, ami most már Kellan szobája is, szintén fürdővel és gardróbbal. Ezen kívül még néhány szoba volt fent fürdővel, melybe apa megtiltotta, hogy bemenjünk. Soha nem értettem minek még ennyi szoba, de apa soha nem is árulta el.
- Kicsim, min gondolkozol? – kérdezte Kellan.
- Csak azon, hogy miért van még ennyi üres szoba itt az emeleten. – ez egy kicsit hülyén jött ki. Ki az az idióta, aki ilyeneken járatja az agyát. Hát én… Szuper.
- Figyi Nessi! Én még nem nagyon voltam itt. Esetleg elmehetnénk sétálni. – vetette fel Kellan az ötletét.
- Jó ötlet. Átöltözök és mehetünk. Oké? – bólogatott. Felvettem egy tunikát, megigazítottam a hajam, és a sminkemet is leellenőriztem, majd kerestem egy magas sarkút és már indulásra készen álltam. Lementünk a nappaliba.
- Apa! Elmegyünk, sétálunk egyet. Este jövünk. – mondtam.
- Rendben!
- Apa! Elmegyek, találkozok a csajokkal. – Lizzie mikor itt voltunk mindig barátkozott és szokott beszélni velük. Nekem is sok ismerősöm van, de már nem tartom velük a kapcsolatot.
- Jó, de este 6-ra itthon légy. – apa arcán látszott, hogy boldog, mert mi azok vagyunk, de csalódott is, hogy nem vagyunk apuci pici lányai.
- Szia. – köszöntünk hárman egyszerre. Belekaroltam Kellan-be és már indultunk is a városközpontba. Minden nevezetességet megmutattam Kellan-nak. A hosszú séta után, beültünk egy pizzériába, hogy bemutassam az olasz pizza a legjobb. Azután elmentünk egy cukrászdába, ahol megkóstoltattam vele a híres olasz fagyit. Este hat körül elmentünk egy moziba. Nyolc körül hazaértünk, apa pedig idegesen próbált telefonálni, mert akit hívott nem vette fel a telefont.
- Apa! Kit hívsz? – kérdeztem.
- Elizabeth-et, de nem veszi fel a telefont. Minek van neki mobilja, ha egyáltalán fel sem veszi?? – mondta idegesen. - Hatra itthon kellett volna lennie.
- Elmenjek érte? – tudakoltam.
- Légy szíves. Én nem tudom hol laknak a barátai.
- Rendben akkor kérem a slusszkulcsot. – apa odaadta, igaz nem örült neki. Jobban szerette ha motoron megyek. De az istenért. Tunikába nem fogok motorozni. – És rendesen viselkedj Kellannal.
- Az leszek. De beszélgethetek vele, igaz anya. – mosolygott.
- Igen, de rendes legyél kisfiam. Ne legyél tolakodó.
- Igenis anyuci. – nevetett. Beszálltam a kocsiba. Rég vezettem Róma utcáin. Mindig is imádtam ezt a várost. Olyan hangulatos. Nos, úgy 10 perc alatt el is értem az úti célt, Melinda házát. Melinda Lizzie egyik legjobb barátnője. Ha minden igaz, akkor itt van. Becsöngettem. Szinte rögtön nyílt az ajtó, és megláttam, mögötte Melindát, akivel én is nagyon jóba vagyok.
- Vanessa! – és már a nyakamba is ugrott. – Olyan rég nem láttalak. Gyere beljebb.
- Majd valamelyik nap jövök, majd megbeszéljük, de most sietek, csak Lizziért jöttem. Apa már ideges. – hadartam el, mert jobb, ha minél hamarabb hazaérünk.
- Rendben, most egy ideig ráérek. Liz itt van bent, mindjárt szólok neki. – bement, és egy perc múlva húgommal tért vissza.
- Bocsi, de olyan rég taliztunk és olyan gyorsan telt az idő. – kért bocsánatot.
- Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem aputól. Szerintem add be apunak hogy lemerült a telód, mert csak 50szer keresett téged. – ritka az, amikor én vagyok a felelősségteljesebb, komolyabb.
- Oké. – elköszöntünk Lindától, és már mentünk is haza.
- Megjöttünk. – ordítottam mikor beléptünk.
- Na, végre. Elizabeth! Elárulnád, hogy miért nem voltál itthon 6kor, vagy az istenért, legalább szólhattál volna, hogy később jössz haza. Halálra izgultam magam. – apa az egyetlen, aki Lizzie-t mindig Elizabeth-nek hívja.
- Bocsánat, de lemerült a telefonom.
- Semmi baj, de máskor ne csinálj ilyet. – kész röhej. Az ember felnőtt fejjel meglátogatja az apjához, és máris úgy bánnak vele, mint egy 12 évessel.
- Felmegyek Kellan-hoz. Szerintem már nem jövünk le csak reggel. Jóéjt. – persze, mióta megjöttünk, csak olaszul dumálunk, hisz apa egy kicsit berozsdásodott az angollal. Kellan is egész jól tud olaszul, csak néha mond hülyeségeket. Kellan 25 éves. Én csak 19 szóval sokan ellenezték a kapcsolatunkat. Kellan szüleivel egyszer találkoztam, nagyon rendesek. Felmentem a szobánkba, és szó nélkül befeküdtem kedvesem mellé. Szavak helyett tettekkel fejeztük ki a gondolatainkat, jó hosszan csókolóztunk, majd rádőltem mellkasára és el is aludtam.

3.fejezet

Na ezt is meghoztam, de csak azért, mert Hiko kedvéért megírtam ma egy csomót, egészen a 12.feji feléig, szval kérem a tapsotxD
Na jók legyetekxD
Jó olvasását!
puszii^

Beindítottam a motort, és beraktam egy CD-t. Húgi vette az adást, és nem kérdezősködött egész úton. Mikor hazaértünk, anya széles mosollyal üdvözölt, és mondta, hogy egy meglepi vár a szobámban. Kettesével vettem a lépcsőfokokat, majd berontottam a szobámba. Olyan voltam, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Mikor betoppantam megláttam Kellan-t aki az ágyamon ült.
- Kellan!! – ugrottam a nyakába, melynek eredménye az volt, hogy mind a ketten elterültünk a franciaágyamon. Szavak helyett cselekedtünk. Csókolóztunk perceken keresztül, amíg el nem toltam magamtól.
- Baj van, kicsim? – kérdezte.
- Nincs, de mondanom kell valamit.
- Mond, figyelek. – majd átölelt.
- Olaszországba költözöm. – mondtam a lehető legrövidebben.
- Részletezd kicsim, mert ebből nem fogom megtudni, hogy miért mész oda. – mosolygott.
- Kaptam egy ajánlatot, hogy ott folytathatom az egyetemet, Rómában, amit én el is fogadtam. Még ezen a héten költözök apámhoz.
- Ez nagyszerű! Nekem egy hónap múlva kezdődik a forgatás, addig szabad vagyok. Apukáddal még úgy sem találkoztam.- imádom Kellan-t. Mindig próbál pozitívan gondolkozni. Olyan életvidám. – Amúgy is Rómába szerettem volna költözni. Most meg tudom majd magyarázni, hogy miért. Meg így segítek, majd költözködni. Rendben?
- Persze. Köszönöm. – átöleltem. Későbbiekben felhívtam aput, és megbeszéltem vele, hogy még a héten megyek. Mondta, hogy ő majd lefoglalja a jegyeket a repülőre, persze kértem, hogy 3 jegyet foglaljon, mert Lizzie is jön velünk, egy hétre. A nap folyamán, csak akkor mentünk le, ha muszáj volt. Vagyis csak enni. Semmi más. Olyan jó volt újra együtt. Kellan másnap elment forgatni, ez volt az utolsó forgatási napja. A hét következő felében, mind a ketten pakoltunk. Apával azóta beszéltem még egyszer, és megbeszéltük, hogy Kellan, egy darabig odaköltözhet velem. Mindig is bírtam, hogy apa bízik a barátaimban. Pedig őt még nem is ismeri….Vasárnap anya kivitt minket a reptérre.
- Kicsim! Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. – mondta anyu könnyes szemmel.
- Persze anyu.
- És te is vigyázz rá kérlek. – fordult Kellan-hez.
- Persze. - bólogatott az életem.
- Egy hét múlva találkozunk Lizzie. Légy jó, és ne lógj Ness nyakán. – kacsintott rá anyu.
- Igen anyuci – nevetett.
- Na jó, ti pedig gyertek gyakran haza. – anya Kellant már családtagként kezeli. Szerencsére, az elejétől kezdve jó a viszony köztük.
- Igen, havonta vagy félévente egyszer? – nevettem.
- Nem kell havonta, de ne is félévente. Majd ahogy sikerül.- felszálltunk a gépre, elfoglaltuk a helyünket, és már indultunk is. Az út rövidnek tűnt, mert végig Kellan-nal beszélgettünk. Mikor leszálltunk, fogtunk egy taxi-t és indultunk. Olyan sok cuccunk volt, hogy elég szűkösen fértünk a kocsiba. A sofőr leparkolt apám háza előtt és segített kipakolni, hisz nem egyszerű 3 ember csomagja. Én csak a legszükségesebb cuccaimat raktam el, hiszen úgy is bevásárolok itt. Kellan ugyan úgy állt hozzá, mint én. Bezzeg Lizzie. Ő majdnem az egész ruhatárát elrakta. Pedig ő, csak egy hétre jön. Kellan kifizette a taxist, majd elindultunk a ház elé. Csöngettünk, mert a kulcsom a bőröndöm alján volt. Úgy 2 percre rá nyílt az ajtó.
- Sziasztok! – köszöntött apám. Lizzie a nyakába ugrott.
- Szia apa. – köszöntünk egyszerre.
- Apa, Ő itt Kellan Lutz, a barátom. – mutattam be az életemet.
- Jó napot Mr. Smith. – udvariaskodott.
- Szia! Tegezz, kérlek, nem vagyok olyan öreg. George vagyok. – mutatkozott be apa. Imádom őt. Mármint apát, és Kellant is.
- Rendben.
- Apa, felvisszük a cuccunkat. – mondta Lizzie.

2.fejezet

Meghoztam a 2.fejit:)
Folyamatosan írok, így szinte biztos, hogy max.: 2 nap és jön a 3.fejii:)
Aki elolvassa kérem írjon komit, mert amit az előzöhöz kaptam azoknak nagyon örültem:)
Jó olvasást!

Ezen kérdések között aludtam el, majd hajnali 4kor már fent is voltam. Kilencre kellett beérnem a suliba, mert az első órám elmaradt. Hatra készen lettem a húgommal együtt, majd elindultunk. Őt kitettem az Orvosi Egyetem előtt, én pedig mentem tovább, hogy egy parkolót keressek a Táncművészeti környékén. Mivel még csak 8 óra volt, így simán találtam, majd felmentem az tanárihoz, bekopogtam és szerencsémre Kim Parker jött ki.
- Jó reggelt Miss Parker. Döntöttem, és szeretném az egyetemet Olaszországban folytatni. - igazából útközben döntöttem el, hogy elfogadom az ajánlatot.
- Neked is jó reggelt. Örülök a döntésednek, szerintem jól döntöttél. De akkor mennyünk fel, mert fel kell hívni az ottani egyetemet. Sajnos én nem tudok olyan jó olaszul, de azt hallottam, hogy te anyanyelvi szinten beszélsz.
- Igen. Miért?
- Mert szeretnélek megkérni, hogy te beszélj velük, mert én biztos valami hülyeséget mondanék. – jobban járok, hogy ha azt mondom hogy rendben. Nem kéne az utolsó pár hetemen magamra haragítani a tanárokat.
- Persze, nagyon szívesen beszélek velük. – felmentünk, és tárcsázta a számot, majd odanyomta a kezembe a kagylót.
- Igen? Ön az olaszországi Táncművészeti Egyetem igazgatójával beszél. – hallottam egy női hangot.
- Jó napot kívánok. Vanessa Smith vagyok a Seattle-i egyetemről. Kaptam egy ajánlatot, miszerint folytathatnám az egyetemet ott. Áll még ez a lehetőség?
- Igen, persze. Olyan nagyszerű tehetség, mint maga nem sok van a világon
- Köszönöm. Mikor kellene kezdenem?
- Ami azt illeti maximum két hét múlva. Tudom, nagyon hamar van, de ez a legkésőbbi ajánlat. – jézus, olyan hamar?
- Rendben, elintézem. Köszönöm ennyit szerettem volna mondani. Viszlát.
- Viszlát-, letettem a telefont és elmondtam Miss Parkernek hogy mit mondott az igazgatónő.
- Akkor javaslom, hogy töltsd ki a papírokat, miszerint egyetemet váltasz.
- Rendben. – ezután vagy 2 órán át beszélgettünk, és megkért, hogy tegezzem. A következő egy héten nem kell bejönnöm.
- Hol fogsz lakni? – kérdezte hirtelen.
- Talán apámnál, de nem biztos. – jézusom. Apát még meg sem kérdeztem róla, hogy odaköltözhetek-e. Ezután még tovább beszéltünk, majd 4 órakor elköszöntünk, mert mennem kellett Lizzie-ért. Mikor odaértem az egyetem elé, húgom fülig érő mosollyal fogadott.
- Szia! – ha nem ülök a kocsiban, biztos, hogy nyakamba ugrik.
- Szia! Mitől vagy így feldobva? – kérdeztem.
- Átmentem az anatómia vizsgán-, na ez nagy szó. Mindig az anatómiával szenvedett a legjobban.
- Na, ennek örülök. Tudtam ám, hogy sikerülni fog. – mosolyogtam.
- Mi van Kellan-nal? Már rég beszéltél vele. – Kellan a barátom. Egy hónap múlva lesz az két éves évfordulója annak, hogy együtt vagyunk. De most sajnos forgat.
- Éppen forgat. Kora reggeltől késő estig, tehát már rég beszéltem vele. – mondtam szomorúan.
- Jaj Nővérkém. Te nagyon beteg vagy. – mosolygott.
- Én nem vagyok beteg. Csak szomorú.
- Dehogynem. Ehhez orvostanhallgatónak sem kell lenni. A betegség neve: szerelem.
- Kösz tesó! Erre magamtól is rájöttem. – fintorogtam. De megszólalt a mobilom. Olyan boldog lettem, hogy kis híján felsikoltottam. Félreálltam és felvettem.
- Szia, Édes! Úgy hiányzol! – hallottam Kellan hangját. Egy hónapja nem láttam.
- Te is! Mikor látlak? – tettem fel a kérdést, aminek a válasza jelen pillanatban jobban izgatott, mint a vizsgáim.
- Nem tudom. Ennek a forgatásnak max. 1 hét és vége, aztán pedig Olaszországba megyek forgatni. Rómába. – ott forgat, ahová én költözök, vagyis találkozhatunk! Szuper!
- Van egy jó hírem, de nem telefontéma. – kíváncsi vagyok mit fog szólni hozzá.
- Jaj, kicsim. Most, hogy ezt mondod, nagyon kíváncsi lettem. Na de mennem is kell. Szia Édes.
- Szia! – furcsa. Olyan volt, mint aki kocsiban ül.

1. fejezet

Ebből a fejezetből még nem derül ki sok minden. A következő két feji lesz, amiből kiderül a történet alapja, ez amolyan előszó. Ha elolvassa valaki, akkor kérem írjon egy komit, mert nekem fontos lenne:)
Köszönöm!
Jó olvasást!


Nessa vagyok 19 éves. A Táncművészeti Egyetemen vagyok 1. éves. Van egy ikertesóm, Liz, ő az Orvosi Egyetemen tanul. Kívülről teljesen ugyanolyanok vagyunk, de belül teljesen elütünk a másiktól. Én bulizós, vadóc csaj vagyok, aki minden buliban ott van, és semmi őrületből nem marad ki. Ő inkább tanulós, de néha-néha megjelent egy-két buliban is. Anyáék mindig azt mondták, hogy vehetnék egy két példát Lizzie-ről, igaz én vagyok az idősebb 3 perccel), de mindig ő volt az érettebb. De a vitáink és minden ellenére nagyon szeretjük egymást. Nehezen vagyunk meg a másik nélkül. Forks-ban élünk, de Seattle-ben tanulunk, ezért minden nap 2 órát oda, 2 órát visszautazunk. Nagyon fárasztó, ezért kitaláltam valamit, amit meg kellett még beszélnem Lizzie-vel.
- Lizzie! – hívtam húgomat, mire egy „mivan?” Morgást kaptam válaszul. Úgy gondoltam, nem lenne jó, hogy ha ordítoznánk, mert az előző esti bulitól még egy kicsit kába voltam, na meg fáradt, ezért lecammogtam a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, ahol Lizzie éppen huszadjára nézte a Házinyuszit.
- Ha valami buliba akarsz elrángatni, akkor ne is kezdj bele. – mosolygott az ikertesóm.
- Nem, most komoly témáról szeretnék beszélni.
- Jaj Nessa! Ne ijesztgess! Ha te komoly témáról szeretnél beszélni az általában, valami oltári nagy baromság.
- Haha! Nagyon vicces! De most komoly halálra röhögöm magam. - Lizzie-nek 2 éve meghalt egy ismerőse. Pontosabban az exe. A halála előtt egy héttel szakítottak. Azóta szerencsére kijött a depiből. – fontos lenne, ha nyugodtan beszélhetnénk.
Ebből kivette, hogy nem ártana, ha kikapcsolná a TV-t.
- Arra gondoltam, hogy nemsokára 20 évesek leszünk. Nem vagyunk már olyan gyerekek, és ez a napi 4 óra utazás elég fárasztó. – kezdtem.
- Lényeg? – türelmetlenkedett a húgom.
- Miért nem költözünk mi, csak mi ketten Seattle-be? – tettem eleget nővérem türelmetlenkedésének.
- Soha nem gondoltam, hogy te valaha ilyen értelmes dolgokon gondolkozol. – ezért a kijelentésért fejbe vágtam egy párnával, ami elindított egy heves párnacsatát.
- Tehát igen? – kérdeztem.
- Ha anya beleegyezik és hajlandó eleinte anyagilag elindítani, akkor igen.
- Szuper. – ugrottam a nyakába. - Anyu mikor végez?
- Nem tudom. Kár, hogy apa nem lehet itt. – Apa évek óta Olaszországban van. Orvos. Anyával elváltak, de még mindig jó a viszonyuk. Sokszor látogatjuk meg. Már tök jól beszélünk olaszul.
- Ness! Hallasz? – lengette előttem a kezeit Lizzie.
- Igen, csak apun járt az eszem. – pár másodpercnyi csend után, megszólalt a mobilom.
- Igen? – szóltam bele.
- Vanessa! Kim Parker vagyok. – ő az egyik tánctanárom. Nem mellesleg a kedvenc oktatóm. – Emlékszel arra, amikor a világ szinte minden tájáról érkeztem egyetemi tanárok és megfigyelték az óráitokat?
- Igen, emlékszem. – kb.: 1 hónapja lehetett.
- Az olasz egyetemi tanár felfigyelt rád Vanessa. Azt szeretné, ha az olaszországi Táncművészetin folytatnád a tanulmányaid. Egy hét gondolkozási időt adott. Gondolt át jól, ha segítség kell, csak szólj. De ha rám hallgatsz, akkor mész. Látszik rajtad, hogy minden álmod az, hogy profi legyél. Várom a válaszod. Viszlát.
- Köszönöm tanárnő, majd megfontolom. Viszlát. – összerogytam. Hihetetlen, hogy egy telefonhívás, hogy megváltoztathat mindnet. Négy éves korom óta táncolok. Azóta az a vágyam, hogy világhírű táncos legyek. Félig sikerült. Sok versenyt nyertem, szerte a világban, de a célom az, hogy a nevemet is ismerjék.
- Ness! Ki hívott és mit akart? – kíváncsiskodott Lizzie.
- Az egyik oktatóm volt az. Az olaszok azt akarják, hogy ott folytassam a Táncművészetit. – nem mondtam többet, csak figyeltem a testvérem reakcióját.
- Vanessa Smith! Miért nem örülsz? Ez hihetetlen! Teljesülhet az álmod, amit tudod, hogy Seattle-i Táncművészetin nem fog. Hívd vissza, és mond meg, hogy mész! Ilyen lehetőség nincs még egyszer.– szidott le.
- De mi lesz a közös lakással? Mi lesz velünk? – kérdeztem kétségbeesetten. Tudom, hogy a 15 éves munkámnak, itt az ára. Döntenem kell, hogy „hiába csináltam ezt” eddig vagy sem.
- Én nem akarom, hogy miattam ne teljesüljön az álmod. Fogadd el az ajánlatot, és élvezd az olasz pasikat. Különben is. Olaszországban is van Orvosi Egyetem. Következő tanévtől akár én is járhatok oda. – kacsintott rám a húgom
- Először is ne feledd, hogy nekem van pasim. De egyébként majd megfontolom. – ezzel felmentem a szobámba, bedőltem az ágyba, és elkezdtem a plafont figyelni. Megéri ezt a sok áldozatot? Biztos ezt akarom? Jó lesz nekem ott?

Sziasztok!

Örülök, hogy ide tévedtél:) Ma este felteszem az első fejit, remélem jó lett:) Ha tetszik kérlek regizz rendszeres olvasónak, mert örülnék, ha sok lenne:))
A töriről nem mondok semmit, este kiderül minden:)