3.fejezet

Na ezt is meghoztam, de csak azért, mert Hiko kedvéért megírtam ma egy csomót, egészen a 12.feji feléig, szval kérem a tapsotxD
Na jók legyetekxD
Jó olvasását!
puszii^

Beindítottam a motort, és beraktam egy CD-t. Húgi vette az adást, és nem kérdezősködött egész úton. Mikor hazaértünk, anya széles mosollyal üdvözölt, és mondta, hogy egy meglepi vár a szobámban. Kettesével vettem a lépcsőfokokat, majd berontottam a szobámba. Olyan voltam, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Mikor betoppantam megláttam Kellan-t aki az ágyamon ült.
- Kellan!! – ugrottam a nyakába, melynek eredménye az volt, hogy mind a ketten elterültünk a franciaágyamon. Szavak helyett cselekedtünk. Csókolóztunk perceken keresztül, amíg el nem toltam magamtól.
- Baj van, kicsim? – kérdezte.
- Nincs, de mondanom kell valamit.
- Mond, figyelek. – majd átölelt.
- Olaszországba költözöm. – mondtam a lehető legrövidebben.
- Részletezd kicsim, mert ebből nem fogom megtudni, hogy miért mész oda. – mosolygott.
- Kaptam egy ajánlatot, hogy ott folytathatom az egyetemet, Rómában, amit én el is fogadtam. Még ezen a héten költözök apámhoz.
- Ez nagyszerű! Nekem egy hónap múlva kezdődik a forgatás, addig szabad vagyok. Apukáddal még úgy sem találkoztam.- imádom Kellan-t. Mindig próbál pozitívan gondolkozni. Olyan életvidám. – Amúgy is Rómába szerettem volna költözni. Most meg tudom majd magyarázni, hogy miért. Meg így segítek, majd költözködni. Rendben?
- Persze. Köszönöm. – átöleltem. Későbbiekben felhívtam aput, és megbeszéltem vele, hogy még a héten megyek. Mondta, hogy ő majd lefoglalja a jegyeket a repülőre, persze kértem, hogy 3 jegyet foglaljon, mert Lizzie is jön velünk, egy hétre. A nap folyamán, csak akkor mentünk le, ha muszáj volt. Vagyis csak enni. Semmi más. Olyan jó volt újra együtt. Kellan másnap elment forgatni, ez volt az utolsó forgatási napja. A hét következő felében, mind a ketten pakoltunk. Apával azóta beszéltem még egyszer, és megbeszéltük, hogy Kellan, egy darabig odaköltözhet velem. Mindig is bírtam, hogy apa bízik a barátaimban. Pedig őt még nem is ismeri….Vasárnap anya kivitt minket a reptérre.
- Kicsim! Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. – mondta anyu könnyes szemmel.
- Persze anyu.
- És te is vigyázz rá kérlek. – fordult Kellan-hez.
- Persze. - bólogatott az életem.
- Egy hét múlva találkozunk Lizzie. Légy jó, és ne lógj Ness nyakán. – kacsintott rá anyu.
- Igen anyuci – nevetett.
- Na jó, ti pedig gyertek gyakran haza. – anya Kellant már családtagként kezeli. Szerencsére, az elejétől kezdve jó a viszony köztük.
- Igen, havonta vagy félévente egyszer? – nevettem.
- Nem kell havonta, de ne is félévente. Majd ahogy sikerül.- felszálltunk a gépre, elfoglaltuk a helyünket, és már indultunk is. Az út rövidnek tűnt, mert végig Kellan-nal beszélgettünk. Mikor leszálltunk, fogtunk egy taxi-t és indultunk. Olyan sok cuccunk volt, hogy elég szűkösen fértünk a kocsiba. A sofőr leparkolt apám háza előtt és segített kipakolni, hisz nem egyszerű 3 ember csomagja. Én csak a legszükségesebb cuccaimat raktam el, hiszen úgy is bevásárolok itt. Kellan ugyan úgy állt hozzá, mint én. Bezzeg Lizzie. Ő majdnem az egész ruhatárát elrakta. Pedig ő, csak egy hétre jön. Kellan kifizette a taxist, majd elindultunk a ház elé. Csöngettünk, mert a kulcsom a bőröndöm alján volt. Úgy 2 percre rá nyílt az ajtó.
- Sziasztok! – köszöntött apám. Lizzie a nyakába ugrott.
- Szia apa. – köszöntünk egyszerre.
- Apa, Ő itt Kellan Lutz, a barátom. – mutattam be az életemet.
- Jó napot Mr. Smith. – udvariaskodott.
- Szia! Tegezz, kérlek, nem vagyok olyan öreg. George vagyok. – mutatkozott be apa. Imádom őt. Mármint apát, és Kellant is.
- Rendben.
- Apa, felvisszük a cuccunkat. – mondta Lizzie.