6.fejezet

Vivi megmondta, hogy fejit kell ide írnom.-..én meg feltettem ezt, tudom, csak lusta vok, mert még mindig nem fejeztem be a 13.fejit, azért nem lett feltéveXD Remélem tetszik, és kapok pár komit:) Ja és ezt a fejit Vivinek küldöm, mert ő akarta hogy feltegyem;)

Mikor kinyitottam 2 fiú állt előttem.
- Helló. Miben segíthetek? – kérdeztem.
- Helló! Taylor vagyok, ő pedig az öcsém Adam. Te biztos Vanessa vagy. – honnan tudja a nevem?
- Bocs, de honnan tudod a nevem, és mit akartok itt?
- Szóval még titkolóznak. – kezdte a kisebbik. Ha jól emlékszem Adam.
- Figyeljetek, nem tudom kik vagytok, de itt nem beszélhetjük meg.
- Rendben, öltözz fel, és indulunk. Beülünk az egyik kávézóba. – mondta Tay.
- Oké. – felmentem a szobánkba, és már kutattam is a megfelelő ruha után. A szemem egy lila ruhán akadt meg, ezért azt vettem fel. Felkaptam egy fehér cicanacit alá, és már készen is voltam.
- Kellan. Majd jövök, most el kell mennem. Te meg kelj fel, mert Ashley hívott, hogy még ma találkozzatok, szóval vissza kéne hívnod. Kellan munkatársai közül csak Ashleyt ismerem, de Kellan megígérte, hogy egy hónap múlva, mikor a legtöbb barátja idejön Rómába, bemutat nekik.
- Rendben, édes. De hova mész?
- Majd később elmondom. – azt mégsem mondhattam neki, hogy 2 vadidegen sráccal megyek el.
- Oké, kicsim. Vigyázz magadra. – majd megcsókolt.
- Mehetünk. – rohantam le Taylorhoz és Adamhez.
- Oké. Pattanj fel. – mutatott a motorjára Adam.
- Szuper. Már rég motoroztam. – mosolyogtam. Úgy tíz perces utazás után, elértünk egy kávézóhoz. Meghitt, hangulatos kis helység volt.
- Sziasztok! - jött oda egy velem egykorú lány. Belekarolt Taylorba, és megcsókolta. Szóval ők együtt vannak.
- Linda, ő itt Vanessa, Vanessa ő itt Linda.
- Örülök. – mondta.
- Szintúgy. De kérlek, szólíts csak Nessie-nek.
- Rendben. Gondolom, kell egy asztal.
- Igen.
- Gyertek, ott a sarokban pont jó lesz szerintem. – odavezetett minket, majd mikor leültünk elment.
- Szóval akkor. Honnan tudtátok a nevem?
- Apától. – mondta egyszerűen Tay.
- De én nem ismerem az apátok.
- Nagyon is ismered.
- Na jó, most már semmit sem értek.
- Mielőtt megszülettetek volna Elizabeth-tel…
- Honnan tudod a tesóm nevét??
- Ha nem vágsz közbe elmondjuk. – dorgált meg Adam.
- Tehát mielőtt megszülettetek volna, azelőtt 2 évvel születtem én. Ugyan azok a szüleink, mint nektek. Aztán megszülettetek ti. Majd rá 2 évre pedig Adam. De aztán megromlott a viszony szüleink között, és úgy döntöttek, hogy elválnak. Anya kitalálta, hogy apáé vagyunk mi, ti pedig maradtok nála. De a helyzetet még tovább bonyolította, mert kijelentette, hogy nem akarja, hogy mi valaha tudomást szerezzünk egymásról. Persze apa elmondta nekünk, de úgy látszik anya betartotta azt, amit szeretett volna. – én már zokogtam. Mihelyst a mondani valója végére ért, én felpattantam, és rohantam ki. De a fiúk gyorsabbak voltak, és pár lépés után, a kezemet elkapták és visszarántottak. Rájuk nem haragudtam. Anyu viszont igen. Nagyon. Adam mellkasára dőlve sírtam, míg a csitítgatott.
- Sajnálom, nem kellett volna….így kiakadnom. – mondtam.
- Megértünk. Szerintem még ne menj haza. Szeretnélek jobban megismerni. – szólt Taylor, aki időközben leadta a „rendelést” Lindának. – Mindjárt hozza Linda a teákat.
- Rendben. – egyeztünk bele Adammel egyszerre.
- Mesélsz magadról? – kérdezte Ad.
- Mit szeretnétek tudni?
- Mindent. – mondták egyszerre.

Ezt a ruhát vette fel Nessa, amikor elment a fiúkkal:)

Képek a házról:)

a ház kívülről:)
fürdőszoba1
fürdőszoba2
szauna
jakuzzi
beltéri medence
George( a lányok apja) hálója
konyha

nappali
Gardrób (Nessának és Liznek is van egy-egy, de ugyanolyan a kettő)
Nessa (és Kellan)szobája
Liz szobája

Pár feji múlva még fel fog kerülni két kép ebből a házból, meg még később lesznek máshonnan is képek:) De többet nem árulok el, mert aztán rájönnétek mindenre;)

puszii^^

5.fejezet

Bocsi a késésért, de nem volt kedvem írni (meg időm se). De most felteszem, és nemsokára jön a kövi... nem igérem, mert bármi közbe jöhet, de próbálkozom majd:)

Reggel a vezetékes telefon hangjára ébredtem. Letrappoltam a lépcsőn, mert még mindenki aludt, szóval most biztos felkelnek. Felvettem a kagylót, de nem szóltam bele.
- Apa? Te vagy az? – kérdezte egy férfihang.
- Szerintem téves. – mondtam.
- George Smith ott van valahol a közelben? – folytatta a beszélgetést.
- Igen. De ki vagy? – ilyen nincs. Hirtelen felhív egy srác hogy az apját keresi, aki mellesleg az én apám.
- Mondom George gyereke, de ha nem ér rá akkor majd máskor hívom. Viszlát. – letette, választ sem várva. Jobb lesz, ha nem említem meg apunak. Csak kiakadna, hogy milyen emberek vannak. Visszamentem a szobámba, visszafeküdtem Kellan mellé, de nem aludtam el. Úgy 11 körül újra megszólalt a vezetékes.
- Igen? – hallottam apa nyúzott hangját.
- ….
- Most nem jó, Taylor. A lányok itt vannak. Tudod, hogy szeretlek, és várom hogy haza gyertek, de Vanessa ideköltözött így nem tudlak olyan gyakran látni.
- ….
- Tudom, egyszer el kell mondani nekik, de anyátok nem hagyja.
- …
- Belül őt is nyomasztja, hogy nem ismer titeket.
- …
- Igen, ő akarta így. Találkozzunk hétfőn délben a szokásos kávézóban. Ott mindent megbeszélünk, de a lányok mindjárt felkelnek.
- …
- Szia.- ki a fene az a Taylor??? És mit akar?? Beszélnem kell apával. Álltam volna fel az ágyról, de Kellan visszahúzott.
- Mi az édes?? Hány óra van?- kérdezte kómásan.
- Jó reggelt kicsim. Úgy 11 lehet.
- Fel kéne kelni, igaz? – ilyenkor olyan, mint egy ovis. Nagyon ari.
- Nem ártana. Lemegyek, és csinálok kávét, úgy 10 perc múlva gyere le.
- Oké szívem, de először adj egy csókot. – odamentem, és gyors csókot leheltem ajkaira. Mikor elszakadtunk egymástól, indultam is le. Jól sejtettem… Apa már lent volt, Lisa pedig aludt. Jellemző rá. De hoppá. Neki fel kell kelnie, mert este indul a gépe. Tegnap este úgy dönött, hogy ma hazamegy. A munkahelyén az egyik kollegája megbetegedett és neki kell beugrania helyette. Berobogtam a szobájába, felkapcsoltam a nagyvillanyt, aminek hatására, fel is ébred. Mielőtt hozzám vágta volna a párnáját én lementem.
- Jó reggelt kicsim. – mondta, majd belekortyolt a kávéjába. – Nem tudtam, hogyan isszátok, szóval nem csináltam.
- Jó reggelt. Nem baj, majd én meg csinálom. – apa mindig gondoskodni akar mindenről, de valahogy nem sikerül neki.
- Ha elmondod, holnap már meg tudom csinálni.
- Nem vagyunk már kicsik, apu. Meg tudjuk csinálni mi is.
- Rendben. – hajtotta le a fejét. – Csak gondoltam jobb lenne, ha nem kellene reggel szenvedned vele.
- Jól van. Kellan feketén issza, Lizzie sok tejjel, 2 cukorral, én pedig kevés tejjel és 1 cukorral. – adtam be a derekam.
- Köszönöm.
- Apu. Kérdezhetek valamit?
- Persze kicsim.
- Ki az a Taylor? – tértem a lényegre.
- Öööö.. Ő egy munkatársam. – hazudik. Ismerem annyira, hogy tudjam, mikor hazudik.
- Persze, és azért mondta, hogy beszélni akar apával?
- Anyád ki fog herélni, ha elmondom az igazat.
- Ha nem mondod el, én elmegyek innen. Nem haza, mert ott anyu titkolózik, de el innen, az biztos. – még folytattam volna, de kopogtak az ajtón.
- Majd én kinyitom. –indultam az ajtó felé.

Díj=)

Köszönöm a díjat Vivinek:)

1.Köszönd meg.
2.Rakd ki a blogodba.
3.Írj magadról három dolgot.
4.Add tovább legalább három embernek.
5.Hagy üzenetet mindenkinél akinek tovább adtad.

3. - 8 éve néptáncolok
- idén jöttem rá, hogy már nem annyira szeretek néptáncolni, és elkezdtem salsázni, amit nagyon imádok:)
- mindenem a zene, a barátok, és a bulik:)

4. Vivika95 : http://vivika95-moonlight.blogspot.com/
Zitcci: http://anotherday-zitcci.blogspot.com/
Vivika95: http://teliholdfenye.blogspot.com/
Tudom nem kéne Vivika95-nek két blogjára is díjat adnom, de nem tudtam választani a két sztori közül, és különben is, MEGÉRDEMLI!! Ugyan úgy mint Zitcci