4.fejezet

Na itt a 4.feji, nagy nehezen meghoztam nektek, bár eddig csak lusta voltam feltennixD Amikor megírom a 13.fejit, felteszem az 5.et is.


Odafent megmutattam Kellan-nek a szobánkat, hisz mégsem aludhatunk külön… A felső emeleten volt Lizzie szobája egy fürdővel, gardróbbal, az én szobám, ami most már Kellan szobája is, szintén fürdővel és gardróbbal. Ezen kívül még néhány szoba volt fent fürdővel, melybe apa megtiltotta, hogy bemenjünk. Soha nem értettem minek még ennyi szoba, de apa soha nem is árulta el.
- Kicsim, min gondolkozol? – kérdezte Kellan.
- Csak azon, hogy miért van még ennyi üres szoba itt az emeleten. – ez egy kicsit hülyén jött ki. Ki az az idióta, aki ilyeneken járatja az agyát. Hát én… Szuper.
- Figyi Nessi! Én még nem nagyon voltam itt. Esetleg elmehetnénk sétálni. – vetette fel Kellan az ötletét.
- Jó ötlet. Átöltözök és mehetünk. Oké? – bólogatott. Felvettem egy tunikát, megigazítottam a hajam, és a sminkemet is leellenőriztem, majd kerestem egy magas sarkút és már indulásra készen álltam. Lementünk a nappaliba.
- Apa! Elmegyünk, sétálunk egyet. Este jövünk. – mondtam.
- Rendben!
- Apa! Elmegyek, találkozok a csajokkal. – Lizzie mikor itt voltunk mindig barátkozott és szokott beszélni velük. Nekem is sok ismerősöm van, de már nem tartom velük a kapcsolatot.
- Jó, de este 6-ra itthon légy. – apa arcán látszott, hogy boldog, mert mi azok vagyunk, de csalódott is, hogy nem vagyunk apuci pici lányai.
- Szia. – köszöntünk hárman egyszerre. Belekaroltam Kellan-be és már indultunk is a városközpontba. Minden nevezetességet megmutattam Kellan-nak. A hosszú séta után, beültünk egy pizzériába, hogy bemutassam az olasz pizza a legjobb. Azután elmentünk egy cukrászdába, ahol megkóstoltattam vele a híres olasz fagyit. Este hat körül elmentünk egy moziba. Nyolc körül hazaértünk, apa pedig idegesen próbált telefonálni, mert akit hívott nem vette fel a telefont.
- Apa! Kit hívsz? – kérdeztem.
- Elizabeth-et, de nem veszi fel a telefont. Minek van neki mobilja, ha egyáltalán fel sem veszi?? – mondta idegesen. - Hatra itthon kellett volna lennie.
- Elmenjek érte? – tudakoltam.
- Légy szíves. Én nem tudom hol laknak a barátai.
- Rendben akkor kérem a slusszkulcsot. – apa odaadta, igaz nem örült neki. Jobban szerette ha motoron megyek. De az istenért. Tunikába nem fogok motorozni. – És rendesen viselkedj Kellannal.
- Az leszek. De beszélgethetek vele, igaz anya. – mosolygott.
- Igen, de rendes legyél kisfiam. Ne legyél tolakodó.
- Igenis anyuci. – nevetett. Beszálltam a kocsiba. Rég vezettem Róma utcáin. Mindig is imádtam ezt a várost. Olyan hangulatos. Nos, úgy 10 perc alatt el is értem az úti célt, Melinda házát. Melinda Lizzie egyik legjobb barátnője. Ha minden igaz, akkor itt van. Becsöngettem. Szinte rögtön nyílt az ajtó, és megláttam, mögötte Melindát, akivel én is nagyon jóba vagyok.
- Vanessa! – és már a nyakamba is ugrott. – Olyan rég nem láttalak. Gyere beljebb.
- Majd valamelyik nap jövök, majd megbeszéljük, de most sietek, csak Lizziért jöttem. Apa már ideges. – hadartam el, mert jobb, ha minél hamarabb hazaérünk.
- Rendben, most egy ideig ráérek. Liz itt van bent, mindjárt szólok neki. – bement, és egy perc múlva húgommal tért vissza.
- Bocsi, de olyan rég taliztunk és olyan gyorsan telt az idő. – kért bocsánatot.
- Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem aputól. Szerintem add be apunak hogy lemerült a telód, mert csak 50szer keresett téged. – ritka az, amikor én vagyok a felelősségteljesebb, komolyabb.
- Oké. – elköszöntünk Lindától, és már mentünk is haza.
- Megjöttünk. – ordítottam mikor beléptünk.
- Na, végre. Elizabeth! Elárulnád, hogy miért nem voltál itthon 6kor, vagy az istenért, legalább szólhattál volna, hogy később jössz haza. Halálra izgultam magam. – apa az egyetlen, aki Lizzie-t mindig Elizabeth-nek hívja.
- Bocsánat, de lemerült a telefonom.
- Semmi baj, de máskor ne csinálj ilyet. – kész röhej. Az ember felnőtt fejjel meglátogatja az apjához, és máris úgy bánnak vele, mint egy 12 évessel.
- Felmegyek Kellan-hoz. Szerintem már nem jövünk le csak reggel. Jóéjt. – persze, mióta megjöttünk, csak olaszul dumálunk, hisz apa egy kicsit berozsdásodott az angollal. Kellan is egész jól tud olaszul, csak néha mond hülyeségeket. Kellan 25 éves. Én csak 19 szóval sokan ellenezték a kapcsolatunkat. Kellan szüleivel egyszer találkoztam, nagyon rendesek. Felmentem a szobánkba, és szó nélkül befeküdtem kedvesem mellé. Szavak helyett tettekkel fejeztük ki a gondolatainkat, jó hosszan csókolóztunk, majd rádőltem mellkasára és el is aludtam.